Válasz
Bogár László: Válaszféle Mikó Eszter nyílt levelére
Kedves Eszter!
A költővel fogalmazva: „Nem jön feloldó égi jel, nincs mentség: győzni kell! Vagy kicsit racionálisabb hangszerelésben, erővel csak erő szegezhető szembe, és, ha nincs (élet)erőnk, elvesztünk. Az igazi kérdés tehát az, hogy össze tudjuk-e szedni az erőnket, és van-e még egyáltalán „aki” összeszedje. Nyersebben fogalmazva létezünk-e még egyáltalán, vagy, ahogy egy neves közbeszélő írta a minap, bambán „fennállunk” csupán. Kettős bizonytalanságban vagyunk, nem tudjuk milyen az ereje a minket fogva tartó globális birodalomnak, de azt sem tudjuk, hogy mi magunk mire vagyunk képesek. Olyan helyzetbe keveredtünk, amelyet a káosz-elmélet úgy ír le, hogy „amikor egy in-determinisztikusan determinisztikus komplex rendszerben az örvénylések intenzitása túllép egy kritikus pontot, akkor minden jövő-prognózis megbízhatósága rohamosan csökkenni kezd”. Ez „magyarul” azt jelenti, hogy kiengedtük a kezünkből a saját jövőnk aktív alakításának lehetőségét, és ezért most már „ha és egyáltalán”, akkor is csak iszonyú bizonytalanságokkal, és áldozatokkal teli úton menekedhetünk ebből az örvényből. Adja a Jóisten, akinek kezében az egész Teremtés van, hogy semmiben ne legyen igazam. Sajnálom, hogy nem tudok vigasztalóbb lenni, bár lehetnék!
Szeretettel üdvözli: Bogár László
Kategória: Megjelent cikkek
Az eredeti nyílt levelet lehet valahol olvasni? Én vagyok csak nagyon béna, hogy nem találom?
Igen, a Gondolán: http://www.gondola.hu/cikkek/57288
A legnagyobb bajt én abban látom, hogy a magyar (nem tudom alkati-jelleg-e, vagy csak a XIX-XX századi történelmi tapasztalat és túlélési ösztön fejleszette ki benne,- de túlságosan individualista. Ezt manapság egyre gyakrabban hallani nemzetközi felmérések eredményeiből is, amely szerint individualizmusban felzárkóztunk , az angol-amerikai szinthez, sőt megelőzzük azt. Az, hogy a lelkületünkből fakadóan (pásztornép)még naívak is vagyunk, (lásd MSZP uralom ujra és újra lenini propaganda segítségével de rablógyilkos módszerekkel) mind mind súlyosan csökkenti a túlélés esélyét a globális birodalom elleni küzdelemben. Egy végletekig atomizálódó társadalom cinkos értelmiségével (szintén individualizmus!) miféle esélyekkel rendelkezik? Az új alkut félek nem mi fogjuk megkötni, hanem ismét kívülről jön be a változás szele, mint 48-ban. Kérdés csak az, hogy időben-e? Bogár László pesszimizmusát megértem és sajnos én is osztom.
Én csak annyit kívánok hozzá fűzni a magam szegényes elemző képességével, hogy talán nem is annyira biztos, hogy az a Fletó gyerek oly hamar távozik. A szegfüsök társadalmi beágyazottságát, de főként az MSZP-szavazó szocializációját a Fidesz, de maga a Szadesz is alábecsüli. Az MSZP szavazók nem fordultak el teljesen a párttól, csak fele részük ideiglenesen távol tartja magát a politikától. Ők elhiszik, hogy a negatív változások csupán átmenetiek, és egy majdani stabilizációt, életszínvonal emelkedést alapoznak meg. Gyurcsimurcsi lábbal tiporhatja a Kádár-kor „vívmányait”, szidhatja Kádárt, a szadesz gyárthat Kádár-ellenes röplapot tonnaszám – ennek a rétegnek sosem fog leesni, hogy ez a csapat már régen nem az a csapat. Őhozzájuk sajnos nem jut el a Professzor Úr narrációja, sem más, globalizáció-ellenes irodalom. Sőt semmiféle írott szöveg! Ők sosem fognak változást követelni, a jobboldal pedig szegényes retorikájával, csökevényes média jelenlétével nem tudja őket megszólítani. (A Professzor Úr által leírt lényeget pedig nem hogy nekik, de saját választóiknak sem hajlandóak elmagyarázni.)
Ugyanakkor a jobboldal minden helyzetet elbukik, csak jelentéktelen győzelmei vannak. EU választás? Semmi hatása nincs a magyarországi eseményekre. Önkormányzati választás? Az önkormányzatok nincsenek hatalmi pozícióban, vegetálnak. Forradalmi fordulat? Hamis tematizációval ez is KÖNNYEDÉN át-transzformálható fasisztoid csőcselék zavargásának. Népszavazás? A népszavazás nem előrehozott választás ugyebár. Úgyhogy valójában nincsen semmi kényszerítő indok arra, hogy az elvárásoknak megfelelően dolgozó Gyurcsány idő előtt (2010) távozzon – ez a szomorú igazság. 2010 - re pedig megint kitalálnak vmit, vélhetően egy neoliberális elvekre hangolt, „jobboldali” pártot, ahogyan a Professzor Úr is leírta.
És attól tartok - olvasva az USA gazdasági válságáról szóló cikket -, hogy a Professzor Úr Iránnal kapcsolatos jóslata is hamar valóra válik.